A keleti egzisztencializmus, Joepardy és az Arvisurák

Seo-Web

Előadónk Joepardy műveit és a védikus Avisurákat tanulmányozza Madagaszkáron

A keleti egzisztencialista filozófia, a magyar Arvisura és Cecil M. Joepardi bölcseletének összefüggései

Alberd Yollaka nyelvész, internetkutató előadása az MI Televízióban

Üdvözlöm a nézőket. Először is szeretném tisztázni: sem a keleti filozófia, sem a magyar őstörténet nem tartozik szakterületeim közé. Nyelvészként és internetkutatóként kerültem közel e témákhoz, például a jellegrálényegítés szakszó előfordulásait és lehetséges értelmezéseit követve. Elolvastam több alapművet és beleástam magam számos vitatott szakmai kérdésbe. Apránként jutottam a nyomára eléggé megdöbbentő összefüggéseknek. Ezeknél is meglepőbb az volt, hogy felfedezéseimmel egyre inkább a realitás és a fikció, a valós és a képzetes világ határára sodródtam.

De hát lássuk be: a filozófia, sőt a tudomány egésze maga is a képzetek, elvont fogalmak roppan rendszere, és bármennyire is nyilvánvaló az elméletek és tézisek valóságra-vonatkoztatottsága, ámde maguk az axiómák, törvények, képletek, megállapítások stb. nem részei a valóságnak, csupán az emberi elme szüleményei. Tengereinkben egyetlen tantétel sem úszik, mezeinken nem teremnek grammatikai szabályok és egyetlen Kepler-törvény sem kering a Nap körül. Hiába nyilvánvaló a 2×2=4 igazsága, ez a képlet nem a valóság része, hanem egy tudattartam. Vagyis képzet, fikció.

És ha ez igaz triviális dolgokra, mégúgy igazabb a sokkal elvontabbakra. Mi több: kutatásainkban elérkezhetünk arra a határra, amikor már azok a valóságelemek is virtualizálódnak, amelyekre az elméletek és megállapítások vonatkoznak. Ezen is túllépve: előfordulhat, hogy miközben Einstein relativitáselméletében alámerülünk, maga Einstein is relativizálódik, valós emberi alakjára rálényegül egy képzetes szubsztancia. És ha ez megtörténhet, miért ne következhetne be fordítva is: egy képzetes entitás beszüremkedik a valóságba. Így esett meg, hogy számomra megképződött egy kitaláltnak vélt keleti filozófus reális alakja. Ezért utaztam Madagaszkárra.

Mi a keleti egzisztencialista filozófia lényege

- és miben különbözik a nyugatitól?

Talán helyesebb lesz, ha saját - kissé elfogult - megfogalmazásom helyett a Bing AI mesterséges intelligencia summázatát idézem. Eszerint:

A keleti egzisztencialista filozófia lényege, hogy az emberi létet a transzcendens, a végső valóság felé irányuló törekvés határozza meg. A keleti egzisztencialisták szerint az ember nem egy adott lényegből fakad, hanem a saját választásai és cselekedetei által alakítja ki magát. A keleti egzisztencializmus gyökerei az indiai, kínai, perzsa, japán és koreai filozófiákban keresendők. A keleti egzisztencialisták fontos témái a szenvedés, a karma, a nirvána, a tao, a szabadság és a felelősség.

A nyugati egzisztencialista filozófia lényege, hogy az emberi létet a semmi felé irányuló lét határozza meg. A nyugati egzisztencialisták szerint az ember nem rendelkezik előre meghatározott lényeggel vagy célkitűzéssel, hanem magának kell megteremtenie az értelmet és az értékeket. A nyugati egzisztencializmus eredete Søren Kierkegaard és Friedrich Nietzsche gondolkodásában keresendő, de befolyásolta Martin Heidegger, Jean-Paul Sartre, Albert Camus és mások filozófiáját is. A nyugati egzisztencialisták fontos témái a szorongás, a halál, a szabadság, a felelősség és az autentikusság.

A keleti és a nyugati egzisztencialista filozófia között tehát alapvető különbség van abban, hogy hogyan viszonyulnak a transzcendenshez és a semmihez. A keleti egzisztencialisták a transzcendenst tekintik az emberi lét céljának és forrásának, míg a nyugati egzisztencialisták a semmit tekintik az emberi lét alapjának és kihívásának.

A keleti egzisztencializmus és az Arvisura igazszólás

E témáktól nem teljesen függetlenül találkoztam az Arvisura fogalmával, mint a keleti bölcselet egyik attribútumával. Magyar nyelvterületen ennek a kifejezésnek a jelentése merőben eltér az eredetitől. Eszerint az Arvisura egy Paál Zoltán nevű ózdi kohász által lejegyzett eklektikus mítoszrendszer, amely a hun és a magyar törzsszövetség rovásírásos krónikáját igyekszik bemutatni cirka 20 ezer kéziratoldalon (kivonatosan könyvalakban is megjelen). Meglepő módon ez a hamis magyar őstörténet bizonyos körökben nemcsak hogy népszerű, hanem igaznak tartott. Holott inkább fantáziaszülemény. A szerző három forrását említi meg az általa évtizedeken át rótt feljegyzéseknek:

Egy vele a II. Világháború végén Ózdnál harcostársi barátságba keveredett szovjet ejtőernyős partizán (egyben manysi nemzetiségű rovósámán) elmondásai.
Megvilágosodás, igazlátás.
A kollektív nemzeti tudatalattival való kommunikálás (saját elmondása szerint agyrádión kapta a tudást)

Ezzel szemben - és újra szó szerint idézem a mesterséges intelligenciát - (kiemelések tőlem):

Az Arvisura eredetileg ősi szanszkrit kifejezés, amely több jelentést is hordoz. Ezek nagyrészt a szó egyes elemeiből következnek, ezek magyar jelentése így fest:

arvi - jelentése: igaz, lényegi. Az ősi védikus filozófiában a dolog lényege, a mélyebb igazság, a dolgok rejtett lényege, igazsága; illetve: a dolog lényegét kifejező jellegzetesség, jelleg.

sura - a köznyelvi jelentés: pillangó. A lepkefélék egyedfejlődését megfigyelő keleti gondolkodók a lárva-gubó-lepke metamorfózisra is átvitték a szó eredeti jelentését, így a sura az olyan átalakulásnak lett a kifejezője, amelyben a dolog a külső megjelenés teljes megváltozása ellenére megtartja egylényegűségét. (Vagyis a lárva, a gubó és lepke ugyanaz a dolog, neve és átlényegülése egyaránt a sura. A kifejezés aztán a védikus tanokban már a jellegátvitel összefoglaló nevévé vált.)

arvi+sura - köznyelvi jelentése: igazszólás, igazat mondani, megmondani a lényeget, megragadni az igazságot. Egy óindiai mítikus mesében az Igazszóló Pillangó neve: Arvi Sura. A Keleten sokak által jól ismert mesében a pillangó mindig azt mondja, amit a szíve súg, soha nem hallgatja el az igazságot.

Az ősi védákban az Arvisura az igazság olyan átadásának, átörökítésének a neve, amelynek történése közben az igazságnak a formája megváltozik, de a tartalma megmarad önazonosnak.

A modern keleti egzisztencialista filozófiában (amelynek alapjait a bengáli költő és gondolkodó, Cecil M. Jóepardy dolgozta ki) az Arvisura (némileg leegyszerűsített) jelentése: rálényegítés. Ezen az a jelenség, folyamat, tünet, helyzet, állapot, közeg, szféra, dimenzió, vonatkozás vagy állag értendő, amelyben vagy amelynek során egy dolog meghatározó jellegzetessége rálányegül egy másik dologra, illetve amikor a másik dologban a meghatározó jellegzetesség rálényegítve fordul elő.

Ezek után persze érdekelt, kicsoda is volt az, aki a modern keleti egzisztencializmus alapjait megvetette. A Bing AI válasza nem késett - és ugyancsak meglepett:

Ki volt Cecil M. Joepardy?

Cecil M. Jóepardy egy kitalált költő és filozófus, akit Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső találtak ki. A nemlétező bengáli nyelven alkotó szerző életrajzát megírták, néhány művét „lefordították”, és terjesztették blőd aforizmáit. Egy mai író, Balla D. Károly frissen tartja a hamis legendát. A legenda szerint Cecil M. Jóepardy a keleti egzisztencialista filozófia alapítója, aki az indiai Tao Arvisurából és az ősi védákból merítette az ihletést egy merőben új metafizikai rendszer, a korszerű keleti egzisztencialista bölcselet megalkotásához. A költői nyelvezetében és szimbólumrendszerében is egyedülálló Nagy Traktátum tartalmazza az ősi Arvisurák alaptételeit, amelyek az egzisztencia és a Semmi viszonyát vizsgálják. Cecil M. Jóepardy állítólag Madagaszkárhoz közeli apró és névtelen szigeten élt, ahol gazdag és több világirodalmi jelentőségű alkotást is tartalmazó életművét hozta létre. Ezek legismertebb darabja az eredetiben hozzáférhetetlen, de angol nyelvre is lefordított Under the Golden Key (Az aranykulcs alatt). Haláláig mindössze kétszer mozdult ki otthonából: 1928-ban európai körutazást tett, 1940-es évek második felében pedig néhány hónapot Indonéziában töltött.

...És én elindultam Joepardy nyomában. Hiába találtam számos megerősítését annak, hogy a bengáli költő és bölcselő sosem élt, csupán három klasszikus író játékos ötletéből született, hiába utaltak nyomok arra, hogy kapcsolata mind az Arvisurával, mind a keleti egzisztencializmussal egy mai író utólagos konfabulációja - valahogy mégis annyira koherenssé és konzisztenssé vált az összkép, hogy el kellett utaznom Madagaszkárra.

Mivel nyelvészként egyetemünk állattani tanszékén is van egy fél státusom (egzotikus állatok névtanával foglalkozom), így sikerült megcsípnem egy ösztöndíjat, hivatalosan a madagaszkári labord kaméleonok tanulmányozása céljából utaztam el, de időm javát az Antananarivo-i nemzeti könyv- és levéltárban töltöttem, amelynek alig töredéke van digitalizálva. Nyelvészként is kincsesbányára leltem, de ennél fontosabb, hogy számos iratát (például halotti bizonyítványát) megtaláltam egy Ceśśaro Masunti Jesyunga nevű honpolgárnak. Akadt, amelyiken feltüntették írói nevét...

És igen, előkerült a Nagy Traktátum. Kikölcsönöztem, elutaztam vele Vatomandryra, kiültem az óceán partjára. És megtanultam bengáliul, és olvastam a védikus Arvisurákat. Vagy csak képzeltem mindezt, mint ahogy Dsuang Dszit álmodta az igazmondó pillangó.