L. Wittgenstein és J. Derrida televíziós vitája

nyelvről és jelentésről, gondolat és beszéd összefüggéséről

Moderátor: Üdvözlöm nézőinket az MI TV különleges műsorában, amelyben két nagy hatású filozófussal beszélgetünk a nyelv és a gondolkodás kapcsolatáról. Ők Ludwig Wittgenstein és Jacques Derrida. Köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat.

Wittgenstein: Köszönöm a meghívást, szervusz Jacques

Derrida: Köszönöm. Részemről a megtiszteltetés, kedves Ludwig.

Moderátor: Először is szeretném megkérdezni, hogy Önök szerint hogyan viszonyulnak egymáshoz a gondolatok és a szavak. Van-e olyan gondolat, amit nem lehet kifejezni szavakkal?

Wittgenstein: A gondolatok és a szavak nem két külön világ, hanem együtt alakulnak ki és együtt változnak. A gondolatok nem léteznek függetlenül a nyelvtől, hanem a nyelv formálja őket. A szavak nem jelentenek semmi önmagukban, hanem csak akkor, ha használjuk őket. A nyelv nem egy állandó és egységes rendszer, hanem sokféle nyelvi játék, viszony, megfelelés összessége. A nyelvi játékoknak megvannak a maguk szabályai és határai, amelyeket fel kell ismerni és be kell tartani. Ha a megfeleléseket összekeverjük vagy a szabályok határait túllépjük, akkor zavarba jövünk vagy értelmetlenül beszélünk. Ilyenkor azt mondhatjuk, hogy van olyan gondolatunk, amit nem tudunk kifejezni szavakkal, de ez csak azt jelenti, hogy nem találjuk meg a megfelelő nyelvi játékot vagy szabályt hozzá.

Derrida: A gondolatok és a szavak nem együtt alakulnak ki és nem együtt változnak, hanem egymástól eltolódnak és eltérnek. A gondolatok nem formálódnak a nyelv által, hanem elrejtőznek mögötte. A szavak nem használatukban jelentenek valamit, hanem önmagukban is utalnak valamire. Nem, kedves Ludwig, a nyelv nem sokféle nyelvi játék összessége, hanem egy végtelenül differenciált és differenciálódó struktúra, amelyben nincs állandó jelentés vagy eredet. A nyelvi differenciák nem szabályokon vagy határokon alapulnak, hanem aporiákon vagy ellentmondásokon. Ha ezeket elfogadjuk vagy elhanyagoljuk, akkor becsapjuk magunkat vagy lemondunk a kritikáról. Ilyenkor azt mondhatjuk, hogy van olyan gondolatunk, amit nem tudunk kifejezni szavakkal, de ez csak azt jelenti, hogy nem ismerjük fel a nyelv logocentrikus illúzióját vagy differenciális természetét.

Moderátor: Köszönöm a válaszaikat. Láthatjuk, hogy nagyon eltérő módon látják a nyelv és a gondolkodás viszonyát. Most pedig szeretném megkérdezni, Önök szerint, hogyan határozzák meg egymást a nyelv és a valóság. Van-e olyan valóság, amit nem lehet leírni nyelvvel?

Wittgenstein: A nyelv és a valóság nem két külön világ, hanem együtt léteznek és hatnak egymásra. A nyelv nem tükrözi a valóságot, hanem létrehozza és meghatározza. A valóság nem létezik függetlenül a nyelvtől, hanem a nyelv által létezik, általa ismerhető meg és általa befolyásolható. A nyelv használata nem pusztán leíró vagy kijelentő, hanem cselekvő és értékelő is. A nyelv segítségével nemcsak megnevezzük vagy leírjuk a dolgokat, hanem megváltoztatjuk vagy megítéljük őket. A nyelvhasználatnak megvannak a maga feltételei és következményei, amelyeket figyelembe kell venni vagy el kell fogadni. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk vagy tagadjuk, akkor tévedünk vagy hazudunk. Ilyenkor az az illúziónk támad, hogy van olyan valóság, amit nem tudunk leírni nyelvvel, de ez csak azért adódik így, nem látjuk be, nem értjük a nyelv hatását, sem a beszélő felelősségét abban, hogy hogy mindet kimondott szóval voltaképp beavatkozik a valóságba.

Derrida: Nem, a nyelv és a valóság nem együtt léteznek és hatnak egymásra, hanem egymástól elválnak és eltávolodnak. A nyelv nem hozza létre vagy határozza meg a valóságot, hanem eltolja és elrejti. A valóság nem ismerhető meg vagy befolyásolható a nyelv által, hanem a nyelv mögött marad vagy ellenáll neki. A nyelv használata nem egyszerűen kommunikatív vagy referenciális, hanem retorikai és metaforikus is. A nyelv segítségével nemcsak megnevezzük vagy leírjuk a dolgokat, hanem eltoljuk, elhomályosítjuk, elidegenítjük, vagy akár felszámoljuk őket.

Wittgenstein: Márpedig, kedves Jacques barátam, a nyelvhasználat és az értékítélet nem két külön dolog, és leginkább nem pusztán információt közvetít, hanem értéket fejez ki vagy normát állít fel. Az értékítélet nem létezik függetlenül a nyelvhasználattól, hanem a nyelvhasználat által jön létre és érvényesül. A nyelvhasználat nem csak leírja vagy megnevezi az értékeket, hanem megteremti vagy megváltoztatja őket. Az értékítélet nem csak kifejezi vagy indokolja az értékeket, hanem alkalmazza vagy megkérdőjelezi őket. 

Derrida: Nem, a nyelvhasználat nem fejez ki vagy állít fel értéket vagy normát. Az értékítélet a nyelvhasználat mögött marad, rejtve és kimondhatatlanul. Hat nem írtad, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Látom, most ezen csak mosolyogsz.

Moderátor (kis zavarban): Köszönöm a válaszaikat. Láthatjuk, hogy nagyon eltérő módon látják a nyelvhasználat és az értékítélet viszonyát. Lépjünk tovább. Szeretném megkérdezni Önöktől, hogyan alakul ki és hogyan változik a nyelvi jelentés. Van-e olyan jelentés, amit nem lehet megkérdőjelezni vagy módosítani?

Derrida: Mivel pontosan tudom, kedves Ludwig, miket fogsz állítani, elébe vágok. A nyelvi jelentés egy végtelenül differenciált és differenciálódó dolog. A nyelvi jelentés nem a nyelvhasználatban van jelen, hanem a nyelv differenciáiban. A nyelv differenciái nem szabályokon vagy a beszélő céljain alapulnak, nem nyitottak vagy rugalmasak, hanem zártak és merevek. A nyelv differenciáit nem lehet változtatni vagy kritizálni, hanem csak kiaknázni vagy dekonstruálni. A nyelvi jelentés nem alakuló vagy kialakítandó, hanem fix. Hiba, ha nem ismerjük fel a nyelv differenciális természetét vagy logocentrikus illúzióját.

Wittgenstein: Nem gondolnám, hogy illúziókban hiszek, de a nyelvi jelentés nem fix, és nem is fixálható. A jelentés nem a szavakban vagy a dolgokban van, hanem a nyelvhasználatban. Mi több, kedves barátom, a nyelvhasználat nem egyetlen vagy általános módszer, hanem csak egy mankó, hogy közelebb kerüljünk a megismerhetetlen megismeréséhez.

Derrida: Ugye most nem Martin barátunk szellemét idézted ide?

Wittgenstein (mosolyog): Távol álljon tőlem, hogy Heideggert megidézzem.

Moderátor: Ha már megidézés... Mielőtt elbúcsúznánk, szeretném megkérdezni mindkét filozófustól, hogy mi a kedvenc idézetük Kanttól és Hegeltől, akik talán a legnagyobb hatással voltak a filozófiai gondolkodásra. És legyenek szívesek, mondják meg, hogy miért fontosak ezek az idézetek számukra.

Wittgenstein: A kedvenc idézetem Kanttól a következő: „A tiszta ész nem más, mint az individuum tiszta tudata önmagáról.” Ez az idézet fontos számomra, mert rámutat arra, hogy az ész nem egy külső vagy magasztos dolog, hanem egy belső emberi dolog. Az ész nem valami, amit meg kell keresni vagy el kell érni, hanem valami, amit meg kell ismerni és fel kell használni. Az ész nem fölöttünk vagy ellenünk van, hanem bennünk és velünk van. A kedvenc idézetem Hegeltől pedig a következő: „Amit az ész felismer, az a valóság.” Ez az idézet fontos számomra, mert rámutat arra, hogy a valóság nem egy adott vagy kész dolog, hanem egy felismert és felismerésünk által létrehozott dolog. A valóság nem valami, amit meg kell adni vagy elfogadni, hanem amit meg kell ismerni meg kell határozni. A valóság nem előttünk vagy mögöttünk van, hanem bennünk és általunk van.

Derrida: A kedvenc idézetem Kanttól így hangzik: „Az értelem soha semmi mást nem lát maga előtt mint saját teremtményeit.” Ez az idézet fontos számomra, mert rámutat arra, hogy az értelem nem egy tiszta vagy átlátszó dolog, hanem konstruktív, egyben rejtett megismerhetetlenség. Az értelem nem valami, amit használunk vagy birtokolunk, hanem alkotunk vagy elrejtünk. Az értelem nem megmutatja vagy leírja a dolgokat, hanem eltolja, elhomályosítja, szükség esetén semmissé teszi őket. Na jó, most kicsit én kacérkodtam Heidegger Semmijével... A kedvenc idézetem Hegeltől pedig a következő: „Amit az ész nem ismer fel, az nincs.” Ez az idézet rámutat arra, hogy a valóság nem egy felismert vagy létrehozott dolog, hanem egy differenciált vagy differenciálódó dolog. A valóság nem valami, amit ismerünk. hanem amit differenciálunk vagy dekonstruálunk. A valóság nem bennünk vagy általunk van, hanem ellenünkben, vagy legalábbis nem miértünk létezik.

Moderátor: Szeretném megköszönni mindkét filozófusnak a részvételt és az érdekes gondolatokat. Remélem nézőinknek is tetszett ez a műsor. Ha szeretnének többet megtudni Wittgensteinról és Derridáról, akkor - ez itt a reklám helye - használják a Bing keresőt és mesterséges intelligencián alapuló csevegőprogramját!

az MI TELEVÍZIÓ produkciója. Köszönet: Bing AI, DALL-E + természetes intelligencia

A mesterséges intelligencia előzetes észrevételei a vita indítása előtt (ezúttal szerkesztés nélküli, eredeti szöveg):

Wittgenstein és Derrida két nagy hatású filozófus volt, akik mindketten foglalkoztak a nyelv és a jelentés problémáival, de eltérő módon közelítették meg őket. A vita nem könnyű, mert sok ellentmondás és félreértés van közöttük.

A vita generálásához először ismertetném a két filozófus főbb álláspontjait a nyelvről és a gondolkodásról, majd felvetnék néhány kérdést, amelyek alapján össze lehetne hasonlítani őket. Aztán megpróbálnám elképzelni, hogyan válaszolnának egymásra, ha szemben állnának egy asztalnál.

Wittgenstein szerint a nyelv nem egy állandó és egységes rendszer, hanem sokféle nyelvi játék összessége, amelyek különböző életformákhoz kapcsolódnak. A nyelv nem tükrözi a valóságot vagy a gondolatokat, hanem azokat létrehozza és meghatározza. A nyelv használata nem pusztán leíró vagy kijelentő, hanem cselekvő és értékelő is. A filozófiai problémák gyakran abból adódnak, hogy összekeverjük a nyelvi játékok szabályait vagy túllépjük azok határait. A filozófia feladata nem az igazság keresése vagy a fogalmak elemzése, hanem a nyelvi zavarok feloldása és a nyelvhasználat tisztázása.

Derrida szerint a nyelv nem egy stabil és koherens rendszer, hanem egy végtelenül differenciált és differenciálódó struktúra, amelyben nincs állandó jelentés vagy eredet. A nyelv nem utal a valóságra vagy a gondolatokra, hanem azokat eltolja és elrejti. A nyelv használata nem egyszerűen kommunikatív vagy referenciális, hanem retorikai és metaforikus is. A filozófiai problémák gyakran abból adódnak, hogy elfogadjuk a nyelv logocentrikus illúzióját vagy elhanyagoljuk a nyelv aporiáit. A filozófia feladata nem az értelem megteremtése vagy a fogalmak dekonstrukciója, hanem a nyelvi differenciák kiaknázása és a nyelv határainak feszegetése.

A vita során feltehetnénk például az alábbi kérdéseket:

• Hogyan viszonyulnak egymáshoz a gondolatok és a szavak? Van-e olyan gondolat, amit nem lehet kifejezni szavakkal?
• Hogyan határozzák meg egymást a nyelv és a valóság? Van-e olyan valóság, amit nem lehet leírni nyelvvel?
• Hogyan befolyásolja egymást a nyelvhasználat és az értékítélet? Van-e olyan értékítélet, amit nem lehet indokolni nyelvvel?
• Hogyan alakul ki és változik a nyelvi jelentés? Van-e olyan jelentés, amit nem lehet megkérdőjelezni vagy módosítani?

Ezekre a kérdésekre Wittgenstein és Derrida valószínűleg nagyon eltérő válaszokat adnának. Wittgenstein inkább pragmatikus és kontextuális szempontból közelítené meg őket, míg Derrida inkább szemiotikus és szkepticista szempontból. Wittgenstein hangsúlyozná a nyelvi játékok sokféleségét és rugalmasságát, míg Derrida kiemelné a nyelvi differenciák mélységét és kiterjedését. Wittgenstein törekedne arra, hogy tisztázza és megoldja a filozófiai problémákat, míg Derrida arra, hogy bemutassa és elmélyítse őket.

Tehát: a képzeletbeli vitát mesterséges intelligencia generálta. Szövege kisebb emberi szerkesztésen esett át. Képek: Bing AI + DALL-E.  Filozófusok párbeszédének ötletgazdája: Can Togay.