Ludwik Zamenhof és William James Sidis vitája a mesterséges nyelvekről az MI TV stúdiójában

Moderátor: Üdvözöljük nézőinket ezen a különleges estén. Két kiemelkedő gondolkodó, Ludwik Zamenhof és William James Sidis fogja megvitatni a mesterséges nyelvek kérdését. Egyikük az eszperantó nyelv kidolgozója, másikuk a vendergood nyelvet alkotta meg. Két különböző megközelítést képviselnek ebben a témában. Kezdjük is el, kérem, indításként beszélgessenek úgy, mintha én itt sem lennék.

Zamenhof: Üdvözlöm, Sidis úr. Örülök, hogy beszélgethetek önnel a mesterséges nyelvekről, amelyek iránt mindketten érdeklődünk. Én egy olyan egyszerű és logikus nemzetközi segédnyelvet alkottam, amelyet bárki könnyen megtanulhat, így univerzális kommunikációs eszközként működhet az emberiség számára.

Sidis: Köszönöm, Zamenhof úr. Valóban, én is érdeklődöm a mesterséges nyelvek iránt, de az én célom nem az volt, hogy egy univerzális pótnyelvet vagy nyelvpótlékot (kaján mosoly) hozzak létre, hanem hogy kifejezzem a saját gondolataimat és érzéseimet egy olyan nyelven, amelyet csak én értek. Ezért alkottam meg a vendergoodot, az árnyalt és komplex nyelvet, amely főleg latin és ógörög alapokra épít, de a modern európai nyelvek, valamint matematikai algoritmusok is befolyásolták.

Zamenhof: Értem. De miért választotta ezt a módszert? Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha egy olyan nyelvet dolgozott volna ki, amelyet mások is megértenek és használnak? Az esperanto célja az, hogy elősegítse az emberek közötti kommunikációt és megértést, valamint hogy megkönnyítse a kultúrák közötti cserét.

Sidis: Engem cseppet sem érdekel a kommunikáció és a megértés. Én egy magányos mogorva ember vagyok, aki nem akar kapcsolatot tartani másokkal. A vendergood számomra menedék, ahol elrejtőzhetek a világ elől. Nem akarom, hogy mások ismerjék vagy megtanulják a nyelvemet. Ez az én titkom és kincsem.

Zamenhof: Sajnálom, hogy így érez. Ez azonban nagyfokú önzés. Ön egy rendkívül tehetséges és intelligens ember, zseni hírében áll. Sokat adhatna az emberiségnek. (Kis rosszallással:) Miért nem használja a képességeit valami hasznosabbra?

Sidis: Remélem, nem maga akarja megszabni nekem, mit tegyek és mit nem. (Indulattal:) Legyen boldog a primitív eszperantójával és ne irigyelje el tőlem a sokkal komplexebb vendergoodot. 

Zamenhof (emeltebb hangon): Értse meg, az esperanto nemcsak egy nyelv, hanem egy eszme is. Egy harc, hogy békét és harmóniát teremtsünk a világban.

Sidis: Nyelv, mint harci eszköz? Szép. Ugye most nem ért egyet saját magával. Remélem, éppen magát nem kell nyelvkisajátító harcos ideológiákra emlékeztetnem.

Zamenhof: De hát az én eszméim nemes eszmék!

Sidis: Nem hiszek az eszmékben. Háborúkat is mindig "nemes" eszmék nevében indítottak. Én csak a tényekben hiszek. És a tény az, hogy az esperanto soha nem fog elterjedni vagy elfogadottá válni. Túl sok akadály van előtte: a nemzeti büszkeség, a politikai érdekek, a nyelvi sokszínűség. Az esperanto csak egy álom, egy illúzió. A vendergood viszont valóságos. Ez az én privát valóságom.

Zamenhof (székéből felemelkedik, indulatosan): Márpedig én nem adom fel az álmomat. Hiszek az eszperantóban és abban, amit képvisel. Hiszek abban, hogy egyszer valóban az emberiség közös nyelve lesz. És remélem, hogy ön is megéli ezt, és csatlakozik hozzánk.

Sidis (kiabál és tegezésre vált): Én ugyan soha nem fogok csatlakozni hozzád. Maradok a vendergooddal és magammal. Ez az én választásom és az én szabadságom. Elvárom, hogy tiszteletben tartsad.

Moderátor: De uraim, kérem, disztingváljanak... Ha ez jó szó ide. Kérem, amíg lehiggadnak, hallgassunk meg egy rövid bejátszást, amelyet televíziónk mesterséges intelligenciája fogalmazott meg.

Az Esperanto nyelvet L. L. Zamenhof, egy lengyel szemész orvos hozta létre 1887-ben, azzal a szándékkal, hogy egy egyszerű, semleges és világszerte használható második nyelvet teremtsen. Zamenhof az Esperanto szót a latin sperare (reménykedni) szóból vezette le, és ezzel kifejezte az emberiség békés együttélésének reményét. Az Esperanto nyelv szókincse főként a román és a germán nyelvekből származik, de befolyásolta más európai nyelvek is. A nyelvtan egyszerű és rendszeres, nincsenek kivételek vagy bonyolult ragozások. Az Esperanto ma a legnépszerűbb és legsikeresebb mesterséges nemzetközi segédnyelv, amelynek több mint 100 000 beszélője van világszerte. Jelentősége az informatikai és digitális  forradalomban az angol térnyerése miatt igencsak csökkent.

A Vendergood nyelvet William James Sidis, egy amerikai csodagyerek alkotta meg 1905-ben, amikor még csak hét éves volt. Sidis rendkívüli matematikai és nyelvészeti képességekkel rendelkezett, és állítólag mintegy 25 nyelven beszélt. A Vendergood nyelv főként a latin és a görög nyelveken alapult, de hatással volt rá a német és a francia, valamint más román nyelvek is. Sidis nyolc különböző ragozási módot különböztetett meg, köztük egy saját találmányát: a forceable (erősíthető) módot. A Vendergood nyelv tizenkettes számrendszeret használt, mert Sidis szerint ez volt a legkisebb szám, amelynek négy osztója van. A Vendergood nyelvről kevés példa maradt fenn, és ma már alig ismert vagy használt.

A két mesterséges nyelv között sok hasonlóság és különbség van. Mindkettő európai eredetű szavakat használ, de eltérő módon kombinálja őket. Mindkettőnek van filozófiai tartalma, de más értékeket fejeznek ki vele.

Moderátor: Talán folytassuk...

Zamenhof: Szeretném leszögezni, hogy az eszperantó nemzetek fölött álló volta nem veszélyeztet más nyelveket vagy kultúrákat. Inkább segít az embereknek gyorsan és hatékonyan kommunikálni, anélkül hogy elveszítenénk a kultúrák sokszínűségét.

Sidis: Az eszperantó valóban nem veszélyezteti más nyelveket, mert nem él, nem dinamikus, nem fejlődik. És nincs rá senni szükség. Az én nyelvem csak saját céljaimat szolgálta, így beteljesítette hivatását, amikor például verseket írtam vendergood nyelven. Ma már halott nyelv. Lassan én is elfelejtem.

Moderátor (izgatottan): Uraim és kedves nézőink, a vonalban van Noam Chomsky. Kérem, segítsen nekünk értelmezni a mesterséges nyelveket. Kérném, hogy ossza meg velünk gondolatait az eszperantó és a vendergood nyelvek közötti hasonlóságok és különbségek tekintetében.

Chomsky: Köszönöm a meghívást. A mesterséges nyelvek izgalmas területet képviselnek a nyelvészeti kutatásban. Az esperantó, mint tudjuk, olyan nyelv, amelyet célzottan a nemzetek közötti kommunikáció egyszerűsítésére terveztek. A vendergood, mint egyszemélyes nyelv, valószínűleg inkább csak az általános nyelvészeti kutatás és a kreativitás szempontjából érdekes, mint a sindarin, loxi vagy a piréz nyelv.

Az esperantó egy időben széles körben használt nyelv lett, míg a vendergoodot csak Sidis szük környezete ismerte. Az előbbi célja az volt, hogy valós kommunikációs célokat szolgáljon világszerte, míg az utóbbi inkább egy zseniális kreatív kísérletnek tűnik. Ám talán nem árulok el titkot azzal, hogy ezek a nagyszerű kezdeményezések - mint előzmények, mint mesterséges nyelvi modellek -  hozzájárultak a generatív nyelvészet elméleti alapjainak a lerakásához. Enélkül pedig azok a mesterségesintelligencia-alapú chatprogramok sem jöhettek volna létre, amelyek...

Moderátor: ...amelyek jóvoltából a fenti beszélgetés létrejött. Köszönöm a figyelmet.