Immanuel Kant és Friedrich Hegel televíziós vitája

a valóság érzékeléséről és más filozófiai kérdésekről

Moderátor: Üdvözlöm az MI Televízió nézőit és meghívott vendégeinket ezen a filozófiai vitán, ahol Immanuel Kant és Georg Wilhelm Friedrich Hegel fogja megvitatni a valóságérzékelés mibenlétének kérdését. Mindketten idealista filozófusok, de eltérő módon közelítik meg a valóság és az észlelés viszonyát. (Kanthoz fordul:) Ön szerint a valóság csak az észlelés formájában jelenik meg számunkra, és nem tudunk semmit a dolgok önmagukban való lényegérő? (Hegelhez fordul:) És Ön szerint a valóság egy dinamikus folyamat, amelyben az észlelés és a gondolkodás egymást feltételezik és fejlesztik? Érdekelne, hogyan indokolják ezeket az álláspontjaikat.

Kant: Köszönöm a lehetőséget. Azt gondolom, hogy az észlelésünk alapja a tér és az idő, amelyek nem független létezők, hanem az érzékelésünk formái. A tér és az idő lehetővé teszik számunkra, hogy tárgyakat érzékeljünk, de ezek a tárgyak csak megjelenések, nem dolgok önmagukban. A dolgok önmagukban léteznek ugyan, de nem tudunk róluk semmit, mert nem érzékelhetők közvetlenül. Csak azokat a tulajdonságokat tudjuk megismerni, amelyeket az észlelésünk közvetít számunkra.

Hegel: Értem az érvelését, de nem értek egyet vele. Azt hiszem, hogy Ön tévesen választja el a valóságot és az észlelést. A valóság nem egy statikus dolog, amelyet csak részben vagy torzultan ismerhetünk meg, hanem egy folyamatos fejlődés eredménye, amelyben az észlelés és a gondolkodás egymást kiegészítik és meghaladják. Az észlelés nem csak passzív befogadás, hanem aktív alkotás is. Az észlelés során nemcsak puszta megjelenéseket fogadunk be, hanem érzékeljük a dolgok lényegét és belső logikáját is.

Moderátor: Érdekes ellentétet mutatnak nézeteik. Kant, Ön hogyan reagál Hegel állítására? Nem gondolja, hogy túlságosan korlátozza az észlelés lehetőségeit?

Kant: Nem hiszem, hogy én korlátoznám az észlelést. Az érzékelés determináltan korlátozott. Inkább védeném az észlelés mibenlétét a tévedésektől és a spekulációktól. Hegel azt mondja, hogy az észlelés kifejezi a dolgok belső lényegét és logikáját, de honnan tudja ezt? Honnan tudja, hogy van ilyen belső lényeg és logika? Én azt mondom, hogy csak azt tudjuk biztosan megmondani, ami az emberi érzékszerveink által közvetített tapasztalatból származik. Minden más csak feltételezés, képzelet, belemagyarázás.

Hegel: De Kant úr! Ön maga is elismeri, hogy az érzékszerveink által közvetített tapasztalat nem elég ahhoz, hogy megismerjük a valóságot. Ön maga is hozzáteszi az (mikrofonhiba, pár másodpercig torz géphangot hallunk).

Kant: Igen, hozzárendelem az észleléshez a kategóriákat és az alapvető fogalmakat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy értelmes ítéleteket alkossunk a tapasztalatunkról. De ezek a kategóriák és fogalmak nem a valóságból, nem magukból a dolgokból származnak, hanem a mi szubjektív értelmünkből. Ezek az értelmünk törvényei, amelyek szerint rendszerezzük az észlelést. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a törvények a dolgokra is érvényesek önmagukban. Csupáncsak arra vonatkoznak, amit mi érzékelünk.

Hegel: De ez egy mesterséges és önkényes elválasztás! Ön azt mondja, hogy az értelmünk törvényei csak az észlelésre vonatkoznak, de nem a dolgokra önmagukban. De honnan tudja ezt? Honnan tudja, hogy van egy olyan szférája a valóságnak, amely teljesen független az értelmünktől? Én azt mondom, hogy nincs ilyen szféra. A valóság és az értelem egységesek. A valóság maga is értelemmel bír, és az értelem maga is valóságos. A dolgok belső logikája nem más, mint az értelmünk belső logikája.

Moderátor: Ezek nagyon merész állítások. Hogyan bizonyítja ezt? Nem gondolja, hogy túlságosan elmosódik a határ a valóság és az értelem között?

Hegel: Nem hiszem, hogy elmosódna a határ. Inkább azt hiszem, hogy felismerjük a valóság és az értelem egységét. Ezt bizonyítani nem lehet valami egyszerű érvvel vagy példával. Ezt csak egy filozófiai rendszerben lehet bemutatni, amely leírja a valóság és az értelem fejlődését és összhangját. Ezt próbálom megtenni a saját filozófiámban.

Kant: De ez egy lehetetlen vállalkozás, kedves Friedrich! Ön azt akarja megmutatni, hogy a valóság és az értelem egységesek, de ehhez már előre feltételezi ezt az egységet. Ön egy körkörös, ömagában rövidre zárt, tautologikus érvelést alkalmaz, amely nem vezet sehova. Ön nem ismeri el a korlátait az emberi értelemnek. Ön túllépi azt a határt, amelyet a tapasztalat szab meg számunkra.

Hegel: Ön pedig, kedves Immanuel, nem ismeri el a lehetőségeit az emberi értelemnek. Ön alulbecsüli azt a képességét, hogy meghaladja a tapasztalatot és felismerje a valóság mélyebb összefüggéseit. Megelégszik egy szűk és merev kerettel, amelyben bezárja az értelmét. Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az értelem maga is fejlődik és változik.

Moderátor: Köszönöm mindkettőjüknek ezt az izgalmas vitát. Sajnos időnk elfogyott. Remélem, hogy ez a párbeszéd segített megérteni jobban a két bölcselő eszmerendszerének különbségeit. A beszélgetés írott változatát olvashatják az MI TELEVÍZIÓ honlapján: Kant-Hegel vita a valóság érzékeléséről.

I. Kant filozófiáját két fő ágra oszthatjuk: a teoretikus filozófiára, amely a természet fogalmának észbeli megértésén alapul, és a gyakorlati filozófiára, amely az etikát és a politikai filozófiát foglalja magában, és a szabadság fogalmán alapul. Kant szerint az emberi értelem a természet törvényeinek forrása, amelyek meghatározzák minden tapasztalatunkat; és az emberi ész adja meg magának a morális törvényt, amely a hit alapja Istenben, a szabadságban és a halhatatlanságban. Kant morális filozófiája egy deontológiai normatív elmélet, amely szerint az akciók helyessége nem függ attól, hogy milyen gyümölcsözőek az eredményeik, hanem attól, hogy betöltötték-e küldetésüket. Kant szerint létezik egy legfelsőbb morális elv, amelyet kategorikus imperatívusznak is nevezett.

G, W. F. Hegel filozófiáját a német idealizmus mozgalmához soroljuk, amely Kant után alakult ki. Hegel célja az volt, hogy egy átfogó és rendszeres filozófiát dolgozzon ki egy állítólagosan logikus kiindulópontból. Hegel szerint a szellem, azaz az emberiség történelmi folyamatban fejlődik, amelyben a dialektika elve érvényesül: minden tézisnek van egy antitézise, és ezekből egy magasabb szintű szintézis jön létre. Hegel három fő területre osztotta fel filozófiáját: a logikára, amely a létezés legáltalánosabb törvényeit vizsgálja; a természetfilozófiára, amely a természet jelenségeit mutatja be; és a szellemfilozófiára, amely az emberi szabadság és erkölcs kifejeződéseit foglalja magában. A szellemfilozófia három részből áll: az objektív szellemből, amely a jog, a család, a polgári társadalom és az állam intézményeit jelenti; a szubjektív szellemből, amely az emberi tudatosság és akarat működését elemzi; és az abszolút szellemből, amely a művészet, a vallás és a filozófia területét foglalja magába. Hegel hatása mind pozitív, mind kritikus reakciókat váltott ki, és befolyásolta más bölcselők munkásságát: Marx, Kierkegaard, Nietzsche...

Filozófusok párbeszédének ötletgazdája: Can Togay. Köszönetnyilvánítás: Microsoft Bing AI, ChatGPT, Smodin, DALL-E + az egybeszerkesztő természetes (emberi) intelligencia