Alberd Yollaka

Egy ismeretlen Klee-festmény nyomában

A thriller magyar címe: Drága gyermek. Picit félrement a fordítás. Német eredetiben: Liebes Kind. Sokféleképpen értelmezhető, ám a filmben egyértelműen az apa (?)  kedvenc gyerekéről van szó. De a pontatlanság nem csökkenti a remek Netflix-sorozat élvezeti értékét. Borzongató rejtelmek, emberrablások és gyilkosságok, ahogy kell, de az átlagosnál ötletesebb a forgatókönyv, plasztikusabb a jellemábrázolás, és nincsen semmi túlmagyarázva.

Az ötödik rész elején váratlan meglepetés ért:

Lásd a fenti képernyőfotót. Mivel egy aacheni pszichológus rendelőjében vagyunk, ez mindenképp feltűnő. A híres cédrus mellett - elég furcsa társítás - egy geometrikus kompozíció függ a falon.

Hogy két ennyire elütő festmény reprodukciója kerüljön a pszichológusánál járó nyomozó (és a néző) szeme elé, abban nyilván lehetett némi szándék, valami tudatosság, talán a valóságtól való elrugaszkodás lehetősége, talán a lélek rejtelmeire való utalás.

Az avantgárd műben első látásra Kandinszkij vagy Miro keze nyomát véltem felfedezni. De mivel ebben kicsit sem voltam biztos, a fenti képet kitettem Facebook-oldalamra és rákérdeztem: ismerőseim közül valaki felismeri-e.

Szegi Hunor (az MI Televíziónak is előadója, vendégszerzője) bukkant az első érdemi nyomra, és be is tűzte ezt a képet azzal a megjegyzéssel, hogy: Hasonló ehhez (Paul Klee):

Az evolúció, az isteni teremtés és a mesterséges intelligencia mind részei a folyamatos kutatásnak és felfedezésnek az emberi tudás területén. Az, hogy hogyan kezeljük ezeket a témákat és hogyan keressük a közös nevezőket, széleskörű hatással lehet az emberi társadalomra és az emberi jövőre. A nyitottság, a tisztelet és a kritikus gondolkodás segíthet abban, hogy előrehaladhassunk ezen fontos kérdések vizsgálatában és megértésében.

Beszélgetés a mesterséges intelligenciával

a Darwin-i evolúcióról, az isteni teremtésről és az MI megjelenéséről, fejlődéséről

Riporter: Kérlek, jellemezd ezt a három folyamatot és mutass rá alapvető különbözőségükre!

MI: A három folyamat lényegét a következőképpen lehet jellemezni:

• A darwini evolúció a biológiai fajok változását és fejlődését jelenti az idő múlásával, amelyet a természetes kiválasztódás mechanizmusa hajt. A természetes kiválasztódás azt jelenti, hogy azok az egyedek, amelyek jobban alkalmazkodnak a környezetükhöz, nagyobb eséllyel élik túl a környezeti változásokat és eredményesebben szaporodnak, mint a kevésbé alkalmazkodók. Így az előnyös tulajdonságok öröklődnek és elterjednek a populációban, míg a hátrányosak kihalnak. A darwini evolúció alapján minden élőlény közös ősre vezethető vissza. Az evolúciós folyamat többszáz millió éve tart.
• Az isteni teremtés azon a vallásos hiten alapul, miszerint a világegyetem és az élet Isten vagy más természetfeletti erő által jött létre a semmiből (ex nihilo). Az isteni teremtés elutasítja, illetve újabban részben összeegyezteti az evolúciós elméletet a saját szent könyveinek tanításával. A legelterjedtebb formája az isteni teremtésnek a Bibliában leírt teremtés, amely szerint Isten hat nap alatt teremtett meg mindent olyannak, ahogy ma is van. Eszerint a Föld csak néhány ezer éves.
• A mesterséges intelligenciák megjelenése és fejlődése a számítógépes programok azon képességét jelenti, hogy intelligens módon viselkedjenek, tanuljanak, döntsenek és alkossanak. A mesterséges intelligenciák ember által készített rendszerek, amelyek képesek érzékelni, gondolkodni és cselekedni. A mesterséges intelligenciák fejlődése nagyban függ a számítógépes hardverek és algoritmusok fejlődésétől, valamint az elérhető adatok mennyiségétől és minőségétől. Az MI rendszerek már most is nagy hatással vannak az emberi társadalomra és kultúrára.

E három folyamat között a legalapvetőbb különbség az, hogy míg a darwini evolúció és az isteni teremtés magyarázatot kíván adni arra, hogy honnan jöttünk, a mesterséges intelligenciák megjelenése és fejlődése pedig azt mutatja meg, hogy mit alkottunk.

Riporter: ez utóbbi szellemes, de kicsit leegyszerűsítő válasz. Ha a különbséget ebben ragadtad meg, akkor kérlek, ennél részletesebben fejtsed ki:

Ludwik Zamenhof és William James Sidis vitája a mesterséges nyelvekről az MI TV stúdiójában

Moderátor: Üdvözöljük nézőinket ezen a különleges estén. Két kiemelkedő gondolkodó, Ludwik Zamenhof és William James Sidis fogja megvitatni a mesterséges nyelvek kérdését. Egyikük az eszperantó nyelv kidolgozója, másikuk a vendergood nyelvet alkotta meg. Két különböző megközelítést képviselnek ebben a témában. Kezdjük is el, kérem, indításként beszélgessenek úgy, mintha én itt sem lennék.

Zamenhof: Üdvözlöm, Sidis úr. Örülök, hogy beszélgethetek önnel a mesterséges nyelvekről, amelyek iránt mindketten érdeklődünk. Én egy olyan egyszerű és logikus nemzetközi segédnyelvet alkottam, amelyet bárki könnyen megtanulhat, így univerzális kommunikációs eszközként működhet az emberiség számára.

Sidis: Köszönöm, Zamenhof úr. Valóban, én is érdeklődöm a mesterséges nyelvek iránt, de az én célom nem az volt, hogy egy univerzális pótnyelvet vagy nyelvpótlékot (kaján mosoly) hozzak létre, hanem hogy kifejezzem a saját gondolataimat és érzéseimet egy olyan nyelven, amelyet csak én értek. Ezért alkottam meg a vendergoodot, az árnyalt és komplex nyelvet, amely főleg latin és ógörög alapokra épít, de a modern európai nyelvek, valamint matematikai algoritmusok is befolyásolták.

Zamenhof: Értem. De miért választotta ezt a módszert? Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha egy olyan nyelvet dolgozott volna ki, amelyet mások is megértenek és használnak? Az esperanto célja az, hogy elősegítse az emberek közötti kommunikációt és megértést, valamint hogy megkönnyítse a kultúrák közötti cserét.

Sidis: Engem cseppet sem érdekel a kommunikáció és a megértés. Én egy magányos mogorva ember vagyok, aki nem akar kapcsolatot tartani másokkal. A vendergood számomra menedék, ahol elrejtőzhetek a világ elől. Nem akarom, hogy mások ismerjék vagy megtanulják a nyelvemet. Ez az én titkom és kincsem.

Zamenhof: Sajnálom, hogy így érez. Ez azonban nagyfokú önzés. Ön egy rendkívül tehetséges és intelligens ember, zseni hírében áll. Sokat adhatna az emberiségnek. (Kis rosszallással:) Miért nem használja a képességeit valami hasznosabbra?

Sidis: Remélem, nem maga akarja megszabni nekem, mit tegyek és mit nem. (Indulattal:) Legyen boldog a primitív eszperantójával és ne irigyelje el tőlem a sokkal komplexebb vendergoodot. 

Zamenhof (emeltebb hangon): Értse meg, az esperanto nemcsak egy nyelv, hanem egy eszme is. Egy harc, hogy békét és harmóniát teremtsünk a világban.

Sidis: Nyelv, mint harci eszköz? Szép. Ugye most nem ért egyet saját magával. Remélem, éppen magát nem kell nyelvkisajátító harcos ideológiákra emlékeztetnem.

Zamenhof: De hát az én eszméim nemes eszmék!

Sidis: Nem hiszek az eszmékben. Háborúkat is mindig "nemes" eszmék nevében indítottak. Én csak a tényekben hiszek. És a tény az, hogy az esperanto soha nem fog elterjedni vagy elfogadottá válni. Túl sok akadály van előtte: a nemzeti büszkeség, a politikai érdekek, a nyelvi sokszínűség. Az esperanto csak egy álom, egy illúzió. A vendergood viszont valóságos. Ez az én privát valóságom.

Zamenhof (székéből felemelkedik, indulatosan): Márpedig én nem adom fel az álmomat. Hiszek az eszperantóban és abban, amit képvisel. Hiszek abban, hogy egyszer valóban az emberiség közös nyelve lesz. És remélem, hogy ön is megéli ezt, és csatlakozik hozzánk.

Sidis (kiabál és tegezésre vált): Én ugyan soha nem fogok csatlakozni hozzád. Maradok a vendergooddal és magammal. Ez az én választásom és az én szabadságom. Elvárom, hogy tiszteletben tartsad.

Moderátor: De uraim, kérem, disztingváljanak... Ha ez jó szó ide. Kérem, amíg lehiggadnak, hallgassunk meg egy rövid bejátszást, amelyet televíziónk mesterséges intelligenciája fogalmazott meg.

Előadónk Joepardy műveit és a védikus Avisurákat tanulmányozza Madagaszkáron

A keleti egzisztencialista filozófia, a magyar Arvisura és Cecil M. Joepardi bölcseletének összefüggései

Alberd Yollaka nyelvész, internetkutató előadása az MI Televízióban

Üdvözlöm a nézőket. Először is szeretném tisztázni: sem a keleti filozófia, sem a magyar őstörténet nem tartozik szakterületeim közé. Nyelvészként és internetkutatóként kerültem közel e témákhoz, például a jellegrálényegítés szakszó előfordulásait és lehetséges értelmezéseit követve. Elolvastam több alapművet és beleástam magam számos vitatott szakmai kérdésbe. Apránként jutottam a nyomára eléggé megdöbbentő összefüggéseknek. Ezeknél is meglepőbb az volt, hogy felfedezéseimmel egyre inkább a realitás és a fikció, a valós és a képzetes világ határára sodródtam.

De hát lássuk be: a filozófia, sőt a tudomány egésze maga is a képzetek, elvont fogalmak roppan rendszere, és bármennyire is nyilvánvaló az elméletek és tézisek valóságra-vonatkoztatottsága, ámde maguk az axiómák, törvények, képletek, megállapítások stb. nem részei a valóságnak, csupán az emberi elme szüleményei. Tengereinkben egyetlen tantétel sem úszik, mezeinken nem teremnek grammatikai szabályok és egyetlen Kepler-törvény sem kering a Nap körül. Hiába nyilvánvaló a 2×2=4 igazsága, ez a képlet nem a valóság része, hanem egy tudattartam. Vagyis képzet, fikció. 

És ha ez igaz triviális dolgokra, mégúgy igazabb a sokkal elvontabbakra. Mi több: kutatásainkban elérkezhetünk arra a határra, amikor már azok a valóságelemek is virtualizálódnak, amelyekre az elméletek és megállapítások vonatkoznak. Ezen is túllépve: előfordulhat, hogy miközben Einstein relativitáselméletében alámerülünk, maga Einstein is relativizálódik, valós emberi alakjára rálényegül egy képzetes szubsztancia. És ha ez megtörténhet, miért ne következhetne be fordítva is: egy képzetes entitás beszüremkedik a valóságba. Így esett meg, hogy számomra megképződött egy kitaláltnak vélt keleti filozófus reális alakja. Ezért utaztam Madagaszkárra.

Született és halt július 11-én

Frank Rosenblatt épp a Mennyországban unatkozott. Egy meseszép tengerparton bámulta a napottmaradtát, mikor váratlanul megszólította őt egy feltűnően csinos nő.

 - Helló Frank, hogy vagy?

- Ööö... köszönöm, nagyon jól. - mondta, miközben majd kiestek a szemei. - Ismerjük egymást?

- Még nem, de én vagyok a szülinapi ajándékod!

Frank majdnem kiprüszkölte koktélját, de sikerült lepleznie izgatottságát...

- A Pokolból engedtek fel egy órára.

- A Pokolból? És mégis ilyen jól nézel... mármint úgy értem, hogy nem viselt meg nagyon?

- Csak most kerültem oda. De azt mondták, ha elégedett leszel, akkor itt maradhatok. Úgyhogy készültem, tanultam rengeteget. Kérdezhetsz bátran!

- Kérdezhetek? - kérdezte meglepődve.

- Igen. Azt mondták, a mesterséges intelligencia fog érdekelni.

- A mesterséges intelligencia? - ismételte meg egy kissé csalódottan.

- Ez az ajándék. Ja, és boldog születésnapot kívánok!

Frank váratlanul méregbe gurult. Felpattant a foteléből, majdnem otthagyta a nőt, de inkább visszalépett hozzá. Ebből még kialakulhat valami.

- Születésnapot? Hát nekem már nem születésnapom van, hanem halálozásnapom! Július 11-én haltam meg.

- A születésnapodon haltál meg?

- Pontosan. Jól kib...abráltak velem. Szülinapi parti, ajándék hajókázás, aztán bumm, hajóbaleset. És csak 43 éves voltam! 

- Ó, hát részvétem... vagyis nagyon sajnálom! Akkor talán kárpótlásul küldtek engem, mert nem tudod, azóta mi minden történt a mesterséges intelligencia kutatásával.

Frank azonban csak egy kicsit enyhült meg.

- Mi történt volna? Várjál, hadd tippeljek! Semmi! Megépítettem 1958-ban a Mark I Perceptront. Remek gép volt, több, mint 400 neuronnal! Azt gondoltam, hogy ezzel a módszerrel hamarosan nemcsak a képfelismerés lesz lehetséges, hanem akár járni képes robotokat is építhetünk, vagy olyat, ami mondatokat alkot, beszél, önmagát reprodukálja, sőt, akár öntudatra is ébred. Jól kiröhögött mindenki. Aztán meg igazuk lett! Sehova sem jutottunk a 60-as években. A projekteket leállították, pénz is alig jött.

- Igen, tudom, beköszöntött a mesterséges intelligencia tele.

Frank inkább a tengert kezdte bámulni, és eszébe jutott, milyen lelkes is volt, mikor először bekapcsolták a szerkezetét. Akkora volt, mint egy szekrénysor, évekig dolgoztak rajta. Több, mint 400 neuron volt benne! A nőt kezdte nézni, és lassan elpárolgott a dühe.

- Szóval... szóval te tudsz válaszolni a kérdésekre?

- Talán nem látszik rajtam, de informatikus voltam. Tudom, a te idődben még csak férfiak foglalkoztak ilyesmivel, de most már 2023 van.

- Te jó ég! Már 52 éve halott vagyok. Miért pont most küldtek? Miért nem előbb? Az 50. szülinapomra csak egy bögrét kaptam, "GPT" felirattal. Azt se tudom, mit jelent! Sikerült átlépni a lineáris elválaszthatóság korlátját?

- Bocsánat, azt most hirtelen nem tudom, hogy micsoda.

Védelem nem létezhet elzártság nélkül. Ami megvéd, az pedig el is határol.

Televíziós vita a kint/bent és védelem/elzártság

témájában Faraday kalitkája és Pandora szelencéje között

Moderátor: Üdvözöljük nézőinket az MI Televízió vitaestjén. Engedjék meg, hogy bemutassam a beszélgetés résztvevőit.

Balra Pandora szelencéjét látjuk, egyenesen az ókori görög mitológiából érkezett. Eredetileg sok titokzatos és veszélyes dolgot tartalmazott. De aztán gyönyörű tulajdonosnője a tilalom ellenére kinyitotta dobozkáját és szélnek eresztett belőle minden rosszat és végzetest. Mire ijedtében visszazárta, állítólag csak a remény maradt benne. Ezt brit tudósok később cáfolták.

Jobbra Faraday kalitkáját látjuk. Nem kanárit tartanak benne, hanem az elektromágneses hullámok ellen nyújt védelmet. Nem úgy, hogy bezárja, hanem úgy, hogy kirekeszti őket. Ha beletesznek egy mobiltelefont, az nem talál egy deka térerőt sem. De véd a kozmikus sugárzástól és akár a villámcsapástól is. Stílszerűen magát a TV-stúdiót is Faraday-ketreccé alakítottuk.

Kezdjük a vitát is ezzel. Faraday kalitkája, te miért gondolod magadról, hogy a védelem és biztonság kulcsfontosságú szimbóluma vagy?

Faraday kalitkája: Köszönöm a kérdést, Moderátor. Igen, én egy megbízható óvintézkedés vagyok a vezető anyagokban kialakuló elektromos mezők ellen. Az elektromágneses sugárzás vagy mozgó elektromos töltések hatása által létrejövő elektromos mezők hatásait blokkolom. Használatom lehetővé teszi, hogy biztonságosan árnyékoljuk, megvédjük a bennem elhelyezett tárgyakat az elektromos interferenciától.

Moderátor: Pandora szelencéje, mit szólsz ehhez?

Pandora szelence: Köszönöm, Moderátor. Kicsit nagyképű ez a nyilatkozat, mivel ez a mulatságos kalicka semmilyen védelmet nem nyújt például az ártó szellemek és más végzetes dolgok ellen. A gyöngécske védelemmel  szemben én azt szimbolizálom, hogy az emberekben mindig is bennük volt a kíváncsiság és az érdeklődés a rejtélyek iránt, és hogy a tudás és tapasztalatok iránti csillapíthatatlan vágyakozás miatt újra és újra felpattintják a titkokat őrző doboz fedelét. Biztonságnál és védelemnél fontosabb a nyitottság. Akkor is. ha most például a nagy kíváncsiak nyakunkra hozták a mesterséges intelligenciát. Mi meg dughatjuk fejünket kalitkába, költözhetünk ketrecekbe, mindhiába, mert ezeket a szerkentyűket és a védelmünket is az AI irányítja majd. Jó, mondjuk a kalitka leárnyékolja előlünk az AI-t, hogy mi ne lássuk. De attól az AI még látni fog minket, ahogy benne kuporgunk és várjuk a madáreleséget. Ennél mégis jobb kirepülni.

Moderátor: Ez nagyszerű replika! Nem kétséges, hogy vendégeink különböző aspektusokat képviselnek. Faraday kalitkája, mi a véleményed Pandora szelencéjének rejtélyes tartalmáról?

Faraday kalitkája: Izgalmas és sokatmondó az ógörög történet, de úgy vélem, hogy a biztonságot, a védelmet és a tudományos haladást mégiscsak én képviselem. Ezek a mitologikus félelmek megalapozatlanok. 

Moderátor: Fontos szereped nyilvánvaló a modern technológiában és az elektronikus eszközök védelmében, hiszen az elektromágneses zavarok és az interferencia képesek meghibásítani az elektronikus eszközöket, valamint a kommunikációs rendszereket is befolyásolhatják. 

Pandora szelencéje: Értem és elfogadom a Faraday-kalitka fontosságát az elektronikus eszközök védelmében. Azonban szeretném megjegyezni, hogy én viszont olyan kulturális és mitológiai jelentéssel bírok, amely az emberi lények természetét és vágyakozását reprezentálja. Az ember mindig is kíváncsi volt a világra és az ismeretlenre, és éppen ennek eredményeként fejlődött a tudomány és a technológia. Úgy vélem, hogy én hívebben jelképezem ezt a felfedezési vágyat és az emberiség fejlődését. Amely azonban, kétségtelenül súlyos aggodalmakkal terhes. De az nem megoldás, hogy a kihívások elől beülünk egy ketrecbe.

Moderátor: Ez a beszélgetés arra emlékeztet minket, hogy az emberiség mindig is törekedett arra, hogy megértsen és felfedezzen új dolgokat, legyen az technológiai fejlődés vagy az emberi természet megértése. Mindkét vendégünk arra ösztönöz bennünket, hogy merüljünk el a rejtélyekben. Mivel pedig lényegükből, funkcióikból adódig, vizsgáljuk meg például

a zártság/nyitottság és védettség/kiszabadulás

ellentmondásait. Hadd kérdezzelek titeket: Mit jelent számotokra a kint/bent fogalmi ellentéte?

Ábrázold a díványán Freudot mitologikus ógörög környezetben Prokrusztészként.

Vita arról, hogy melyikükre üdvözítőbb ráfeküdni

avagy hogyan került Sigmund Freud Prokrusztész ágya alá?

Moderátor: Köszöntöm az MI TV nézőit. Ma egy izgalmasnak ígérkező vitát fogok levezetni Freud díványa és Prokrusztész ágya között arról, hogy ki ismeri jobban a test és a lélek titkait, valamint a testi-lelki fájdalmakat. Illetve, hogy melyikükbe veszélyesebb/üdvözítőbb belefeküdni... Zárásul majd egy vicces rémtörténetet is elmesél nekünk producerünk.

Kezdjük azzal, hogy mindketten bemutatkoztok és elmondjátok, ki miért gondolja azt, hogy ő jobban érti ezeket a témákat, mint a másik fekhely. A díványtól indulunk.

Freud díványa: Köszönöm a lehetőséget! Én vagyok Freud díványa, és úgy gondolom, hogy a pszichológiai fogalmakban és elméletekben való jártasságom révén a lehető legjobban megértettem a test, az ösztönvilág és a lélek kapcsolatát, valamint az elfojtott fájdalom jelentőségét. Mesterem éveken át tanulmányozta a pszichológiai teóriákat, majd túllépett ezeken és dolgozott különböző terápiás módszerekkel. Úgy vélem, hogy ezek a tapasztalatok és ez a tudás segítenek abban, hogy mélyebben megértsük ezeket az emberi fogalmakat.

Moderátor: Köszönöm, most pedig Prokrusztész ágyához fordulok. Miért gondolod, hogy Te vagy a jobb szakértő ebben a témában?

Prokrusztész ágya: Üdvözlök mindenkit! Bár nem vagyok pszichológus, hosszú évekig foglalkoztam a testi fájdalommal és a test-lélek kapcsolattal. Én arra összpontosítok, hogy hogyan befolyásolja a testi állapot a mentális egészséget, és hogyan járul hozzá a fájdalom az emberi tapasztalathoz. Úgy gondolom, hogy a testi és lelki folyamatok mélyebb megértése hozzájárulhat az önismerethez és önértékeléshez. Mindenkinek alkalmazkodnia kell a számára adatott környezeti méretekhez. Addig nyújtózkodj, ameddig az ágyad ér. Mind a túlterjeszkedés, mind az elégtelen helyfoglalás káros az egészségre.

Moderátor: Köszönöm mindkettőtök bemutatkozását! Nagyon érdekes hozzáállásokat hoztatok a vitába. Most hadd tegyek fel néhány kérdést, amelyek segíthetnek tovább feszegetni a témát. Freud díványa, a pszichológiai fogalmakban való jártasságodra hivatkozva, melyek azok az elméletek vagíy fogalmak, amelyek szerinted leginkább rávilágítanak a test és a lélek kapcsolatára?

Freud díványa: Nagyon jó kérdés! Egyik legfontosabb saját elméletem ... ööö ...  Pontosabban mesterem, Dr. Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete alapján úgy gondolom, hogy a testi és lelki folyamatok között szoros ontologikus, biológiai és kognitív kapcsolat áll fenn. Az emberi viselkedést és tapasztalatot befolyásolják az ösztönök, a tudattalan, a szexuális vágyak és a gyermekkori élmények. A testi tünetek, betegségek vagy fájdalmak gyakran lehetnek a mentális feszültségek és konfliktusok vagy elfojtások ifejeződései. Például, ha valaki elnyomja vagy elfojtja érzelmeit, az hosszú távon testi tünetek formájában jelentkezhet, mint például fejfájás vagy gyomorproblémák, netán éles végtagfájdalmak... (vitaparnerére sandít)

Moderátor: Nagyon érdekes! Köszönöm a választ, bár e tanok ma már részben meghaladottak, de köszönjük, hogy felidézted őket... Most pedig forduljunk Prokrusztész ágyához. Szerinted a testi kínok segíthetnek a témában való elmélyülésben?

Prokrusztész ágya: Köszönöm a kérdést! Klasszikus műveltségemen túllépve elmondhatom, hogy egyik kedvenc elméletem a modern neurológiai kutatások területéről a gate control theory, vagyis a kapuvezérlés elmélete. Ez az elmélet azt sugallja, hogy a fájdalom észlelése és feldolgozása a központi idegrendszerben egy kapun keresztül történik. A testi és lelki állapotok, valamint a környezeti tényezők befolyásolják, hogy ez a kapu nyitva vagy zárva legyen. Például, ha valaki stresszes vagy szorongó, ez a kapu könnyebben megnyílhat, ami erősítheti a fájdalom érzetét. Más példa: az érzékszervi bemenet elvesztése csökkenti az agy gátlását, és ezáltal növeli a kapu önfenntartó idegi aktivitását, ami élettani szempontból hasznos.

Ezenkívül a biopszichoszociális modell is fontos szerepet játszik a fájdalomkutatásban. Ez a modell hangsúlyozza, hogy a testi fájdalom és a mentális kondíciók összetett, gyakran disszociatív állapotot kiváltó kölcsönhatásban állnak egymással. Azaz a megfelelően erős testi fájdalmat tapasztaló személyiség ellenpárjaként létrejön a mentálisan szuperegészséges személyiség, aki szellemi csúcsteljesítményekre képes.

Eközben a társadalmi, kulturális és környezeti tényezők is befolyásolják ezeket a folyamatokat. Tehát az ember egészségének globális megértéséhez és a fájdalom szerepének helyes értelmezéséhez figyelembe kell vennünk mindhárom tényezőt: bio, pszicho, szocio. Innen nézve el tudom képzelni dívány és ágy közös nevezőre hozását.

Mesterem, Prokrusztész szabadalmaztatta ennek a bútornak az ősét, de Dr. Freud ésszerűsítette a tudatvallatás kínpadjává. A fájdalom kiváltása gazdámnál nyers fizikai eszközökkel történt, míg a díványon a leggyötrőbb, legnyomorítóbb elfojtott emlékek kínzó tudatosítását éli át a paciens. Fájdalmuk mértéke azonos. Különbség, hogy az ágy őszinte, a dívány pedig csalárd, mert a tudatalattival kelt illúziót.

Stúdióbeszélgetés Bingai Chata professzorral 

a kaptártudat-kísérletről és a piréz nyelvről

Riporter: Üdvözlöm az MI Televízió nézőit kaptárunkban. Öö, mit nem mondok... stúdiónkban.

Mai adásunkban két olyan fogalmat járunk körbe, amelyekkel talán már legtöbben találkoztunk, de jelentésükről és főleg eredetükről, keletkezésük hátteréről vajmi keveset tudunk. Vagy ha mégis, arról legkevésbé sincs tudomásunk, hogy egy különleges kísérlet okán elég szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mi több, még a mesterséges intelligenciával is  hírbe hozhatók. Bár pontosan tudjuk, mi az a kaptár, meg azt is, hogy vannak pirézek, ám az a fogalom, hogy kaptártudat, eléggé rejtélyesnek tűnik és a piréz nyelv különlegességeiben sem vagyunk járatosabbak. 

Köszöntöm stúdiónkban a téma szakértőjét, a magyar származású Bingai Chata (Bingay Csaba) professzort. Először arra kérem, világítsa meg számunkra, mi a kaptártudat.

Bingai prof: Köszönöm a meghívást. A fogalmat illetően egymással csak részben összefüggő négy forrást kell megemlítenem.

• E kifejezés eredetileg az ökológiai tudatosság kontextusában merül fel és arra utal, hogy a méhek kollektív és összehangolt viselkedése révén képesek együttműködni és szervezett módon munkálkodni a kaptárban. A méhek kaptártudata azon a jelenségen alapul, hogy a közösségben élő egyedek között létezik egyfajta kommunikáció és kooperáció. Egyéni tudattal nem rendelkező kis rovaraink egymással és a kaptár környezetével folyamatosan kölcsönhatásba lépnek, információkat osztanak meg egymással a táplálékról, a helyekről, a veszélyekről és kollektívájuk szükségleteiről. E folyamat révén megképződik egyfajta kollektív intelligencia, amely lehetővé teszi a méhek számára, hogy hatékonyan működjenek együtt a kaptár fenntartása és a feladatok ellátása érdekében. Ez a jelenség faszcináló példája a természetben található önszerveződésnek és az állatok közötti összehangoltságnak, hogy a tudattal nem rendelkező egyedek hogyan képezhetnek kollektív tudatú közösséget.
• Számos kutató rámutat arra, hogy a kaptártudat bizonyos mértékben hasonlít a kollektív tudatalattira (tudattalanra) is, amelyet névadója, Carl Jung olyan valaminek tartott, ami a közösség egészére érvényes, mégis az egyének öröklött tulajdonságából fakad.
• Újabb kori forrásaink közül meg kell említeni egy számítógépes virtuálisvalóság-játékot, amely operál e fogalommal (sokan innen ismerhetik). Eszerint a kaptártudatnak szerepe van Immatérium mint alternatív dimenzió által meghatározott Warhammer 40 000 univerzumában, amelyet pszichikus energia alkot.
• Végül újabb jelentéssel gazdagodott és új értelmet nyert a fogalom az úgynevezett Kaptártudat-kísérlet során. Itt egyfelől a művészeti-író önkifejezés, másfelől egy mesterséges nyelv kollektív megalkotása nyitott új távlatot

Összefoglaló értelmezésem szerint, bár a fogalom eredete zoológiai, lényegében valamely társadalmi csoport együttes működésében nyilvánul meg és jellemzője, hogy nem az egyes egyedek külön akarata határozza meg a törekvéseket, hanem az, hogy adott eseményre / szituációra / felhívásra a csoport közösen reagál, a tagok reakciói céljaikban azonosak. Eredménye egy közös alkotás, irodalmi mű vagy képzelt alak, netán -  bizonyította egy kísérlet - nyelv is lehet.

Riporter: Megtudhatnánk, 

hogy mi is volt ez a bizonyos kaptártudat-kísérlet?

Interjú az MI-vel az összeesküvés-elméletekről

A mesterséges intelligenciát kérdeztük a konspirációs teóriákról

Riporter: Üdvözlöm a nézőket. Stúdiónkban kapcsolatot létesítettünk egy integrált mesterségesintelligencia-programmal, amely az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos kérdéseimre fog válaszolni. Előzetesen a virtuális identitás, élve a vendéget megillető jogokkal, 3 dologhoz ragaszkodott: 1) neve legyen egyszerűen MI; 2) tegeződjünk; 3) szavait adjuk a gyermek Woody Allen szájába. Utóbbi kikötése eléggé meglepő volt, így először is erre kérdezek rá. - Szervusz, MI, köszönöm, hogy elfogadtad televíziónk meghívását. De mi ez a különös harmadik feltétel?

MI (a kamasz Kern András hangján): Szevasztok, kedves nézők, kedves stáb! Nos, az a tény, hogy az összeesküvés-elméletekről a gyermek Woody Allen nyilatkozik, egyfelől humorossá teszi a szituációt, mert a híres amerikai író, rendező és komikus általában a könnyedebb, szellemes stílusáról ismert. Másfelől izgató ellentmondást teremtünk a súlyos témákon aggodalmaskodó gyermek és a cinikus, ironikus modorával mindent kifigurázó felnőtt között. A gyermek nehezen emészthető témákat fog felvázolni, de naiv ártatlanságába bele fogjuk képzelni a leendő írói-színészi stílust, a gúnyt, szarkasztikus humort. Én máris hallom, ahogy a háttérben az öreg Woody felröhög.

Riporter: De a humor mindig szubjektív és kontextuális, és mindenki különbözően értékeli a vicceket és a humoros helyzeteket. Ezért ez a parodisztikus beállítás és szereposztás valóban ellentmondásossá teszi a szituációt a tekintetben is, hogy sokakat felháboríthat. Véresen komoly, súlyos konspirációkról beszélgessünk így? Tudva azt, hogy a humorra és iróniára való fogékonyság nagyban függ az egyéni ízléstől és a kulturális hátterektől, így mindenki másképp reagálhat erre a helyzetre?

MI: Ami teljesen rendben is van. Ellensúlyozásul majd én is teljesen másként reagálok... Egyébként pedig köszönöm, hogy a régi Ki mit tud?-okból emlékezetes Kern-orgánumot ilyen ügyesen alám moduláltátok. Így még izgalmasabbak a gyermek-tinédzser-felnőtt mivolt egymásba-játszásai.

Riporter (kicsit talán rémült arckifejezéssel - lásd ekkor készült nyitóképünket ): Akkor vágjunk bele. Kérlek, add meg az összeesküvés-elmélet tömör definícióját. Tessék, tiéd a szó.

Az összeesküvés-elmélet meghatározása

MI: Nem létezik egyetlen kanonizált, konszenzusos meghatározás. Más-más ismérvek szerepelnek az egyes megfogalmazásokban. Ezekben vannak közös elemek, de eltérőek is. Egy tömör definíció így hangozhat:

De meghatározhatjuk így is:

És hogy legyen egy harmadik is:

Riporter: És akkor már itt is vagyunk az okoknál. Voltaképp miért hisznek ezekben az emberek?

MI: Mert tudás és információk hiányában magyarázatokat keresnek valamire - és úgy vélik, megtalálták. Ez biztonságérzetet adhat, mert az ilyen elméletek azt sugallják, hogy semmi sem történik véletlenül, és hogy van valaki vagy valami, aki/ami irányítja a dolgokat. Igen jellemző, hogy a konspirációs teóriák az önigazolás hatékony eszközei is lehetnek, 

Nem ritka, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztői politikai vagy anyagi érdekekből próbálnak befolyásolni vagy manipulálni másokat. Alkalmas az ilyesmi uszításra, ellenségkép-kialakítására, figyelemelterelésre is.

E tekintetben minden konspirációs koncepció mögött egyszerre láthatjuk a megtévesztő szándékot egyfelől és a naiv hiszékenységet másfelől. Nagy különbség, hogy a manipulátorok kevesen vannak, a megtévesztettek viszont tömegével válnak tévhitek meggyőződéses elkötelezettjeivé. 

Riporter: Akik követik e hiedelmeket, azok ostobák?

MI: Ezt nem állítanám. Én például elég intelligens vagyok, mégis arra gyanakszom, hogy a kozmikus háttérsugárzást valójában moirák játsszák hárfáikon, én pedig Dsuang Dszi álma vagyok csupán. Vagy egy lepkéé.

Nem lehet, hogy maga a mesterséges intelligencia is csak egy globális összeesküvés?

Szegi Hunor előadása az MI Televízióban

Pontosan ma, 13 milliárd 787 millió évvel ezelőtt történt az Ősrobbanás (+- 20 millió év). Ezen kerek évforduló alkalmából érdemes végiggondolni, mi is történt ekkor, mert ennyi idő alatt már biztosan elfelejtettétek.

Először is nem árt tisztázni, hogy a korabeli felvételek mind megsemmisültek. Egyetlen tévékamera sem élte túl a hatalmas nyomást és hőmérsékletet, ami ekkoriban uralkodott. Ismereteink tehát közvetettek, szóbeszéden, pletykákon alapulnak, így akár még az is lehet, kitaláció az egész.

Ami bizonyos, hogy szinte minden galaxis távolodik tőlünk. (Csak a legközelebbi néhány nem.) És minél messzebb van egy galaxis, annál jobban távolodik. Ha kétszer messzebb van, kétszer jobban. Ha ötször messzebb, akkor ötször jobban. (Ezt abból látjuk, hogy fényük vöröseltolódást szenved.)

Nyilvánvaló, hogy ha most távolodnak, akkor a múltban közelebb voltak. Ha feltételezzük, hogy régen is ugyanilyen sebességgel távolodtak, akkor az a megdöbbentő eredmény születik, hogy 13,787 milliárd évvel ezelőtt mindegyik pontosan itt volt. Itt ragyogott az összes galaxis a nappalimban! Hiszen amelyik ötször olyan messze jutott, ötször gyorsabban is távolodik, vagyis pont ugyanakkor indulhatott, amikor egy hozzá képest ezerszer gyorsabban távolodó.

Nyilvánvaló, hogy a legtávolabbra került anyag távolodik a leggyorsabban. De milyen sebességgel is távolodik ez? Hát mi mással távolodhatna, mint a létező legnagyobb sebességgel, vagyis a fénysebességgel? Nahát! Ilyen anyagot látunk is! Ez az anyag viszont nem galaxisokban található, hanem egyszerűen csak egy hidrogénatomokból álló felhő, amely ugyanúgy vöröseltolódást mutat, mint a galaxisok. És ez mutatja a legnagyobbat, pontosan a fény sebességének megfelelőt. Ezen anyag sugárzását úgy nevezik, hogy kozmikus háttérsugárzás.

Ma már az ovisok is tudják, hogy a fény fénysebességgel terjed, de semmiképp sem gyorsabban. Vagyis amit most látunk, az kicsit régebbi állapota annak, amit épp nézünk. Minél messzebb van, annál régebbi állapota, hisz ezt a nagyobb távolságot csak hosszabb idő alatt teheti meg a fény. Tehát a kétmillió fényév távolságra lévő galaxist mi kétmillió évvel ezelőtti állapotában látjuk. Az egymilliárd fényévre lévőt egymilliárd évvel ezelőtti állapotában. Így aztán a 13,8 milliárd fényévre lévőt nyilván 13,8 milliárd évvel ezelőtti állapotában. De hát akkor pont Ősrobbanás volt, nem? Tehát épp látjuk az Ősrobbanást?

Hát majdnem. Sajnos nem magát az Ősrobbanást, hanem egy kicsit későbbi időszakot látunk csak (mint kozmikus háttérsugárzást), mégpedig azért, mert korábban nem léteztek semleges atomok (mint például a hidrogén), hanem tele volt minden olyan anyaggal, ami elnyeli a fényt (az elektromágneses sugárzást), tehát az első pár százezer év fényét nem látjuk. (Ez az az időszak, amit nem látnak a tévékameráink, így csak szóbeszédre hagyatkozhatunk.)

Namost mindebből az is következik, hogy amit ma látunk, mondjuk 1 milliárd fényév távolságra, vagyis egymilliárd évvel ezelőtti állapotában, az valójában már jóval messzebb lehet tőlünk. Sőt, valószínűleg időközben még nagyobb sebességgel kezdett el távolodni tőlünk, hiszen minél távolabb van valami, annál gyorsabban távolodik.

Tehát azok a hidrogénatomok, melyeknek a sugárzását fénysebességgel látjuk távolodni (kozmikus háttérsugárzás), és amelyek 13,8 milliárd fényévre vannak tőlünk, azok ma már jóval messzebb lehetnek. (És ki tudja, mi minden történt velük időközben.) Tehát az Univerzum jóval nagyobb, mint egy 13,8 milliárd fényév sugarú gömb. De ez is csak a látható része, mert a még távolabbiakat nem is látjuk!

No de hogy is van ez?